Kassák Lajos: Nap-éj forduló

Elég volt mindenből. A szívfájdalomból

s az ócskaságok kiárusításából is elég volt.

A vizek robajjal futnak le a meredek ösvényen

s én tán halott vagyok, hogy nem indulok velük?

Erdők elsötétítik sátrainkat és én nem bújok meg alattuk.

ICsak állok. Mintegy a hajnal küszöbén várakozom

és érzem, hogy a végtelen mezőkön át

harmatos tükörben közeleg a fény, még fátylakba burkoltan

s titokzatosan mosolyog, mielőtt megnevezi magát előttem.

Szemeimmel nem láthatom, kezeimmel még nem érinthetem

a jövevényt, de bizonyosan ő az, aki ajkamhoz emeli korsóját

s aki a csönd mélységei felett, mint az ébredő rigó

hallatja majd kacaját s az út magaslatán ekkor

feltűnik a jel és elindulok az új föld felé

mely táplálja és óvja gyermekét.