Orvostudomány a feje tetején III.

"Nem a valóság kínozza az embert, hanem A KÉP, MELYET ALKOT MAGÁNAK RÓLA." (Epiketos)

Miután a legutóbbi fejezetben a leggyakoribb betegségekre és a hozzájuk tartozó konfliktusokra tértünk ki, az elkövetkezendőkben még néhány nagyon széles körben elterjedt betegséget ismertetünk, és egy sor más olyat, amelyekre túlságosan gyakran gyógyíthatatlanként tekintünk. Sajnos, túl sok beteg ember van meggyőződve arról, hogy ez maga az elkerülhetetlen vég, amit csak rövidebb-hosszabb ideig elodázni lehet. E sulykolt hiedelemre alapozzák az egészségügyi hatóságok és a gyógyászati ipar a kutatási és kezelési célzatú iszonyatos befektetéseket. De ez még nem minden. Ezek mellett egyházi, karitatív, iskolai és társadalmi szervezetek tömege intéz felhívást önkéntes adományozásra. Kéretlen jóakaróink hangos és nagyszabású reklámkampányokat rendeznek, amelyeket megelőzésül szolgáló információként adnak el, valódi céljuk azonban, hogy félelmet, konfliktust keltsenek az emberekben! Ne felejtsük, hogy a félelem, a konfliktus az, ami beteggé tesz! 

Az áttét

Vegyük példának a nők - sajnos, túlságosan is gyakori - esetét az emlőrákkal. Korábban már láttuk, hogy egy jobbkezes nő, akinek a bal mellében keletkezik daganat, egy olyan súlyos érzelmi megrázkódtatást élt át, amelyben ő és a gyermeke érintett, tehát egy függőleges irányú (szülő-gyermek) konfliktusról van szó. Ha ezzel szemben a jobb mell érintett, vízszintes irányultságú konfliktusról van szó, ez legtöbb esetben a  partnerrel kapcsolatos. Gyakran előfordul, hogy az egyik mellet eltávolítják, és közvetlenül azt követően csontrák alakul ki ugyanazon a helyen, ahol az amputációt végrehajtották. A diagnózis: áttét. Mivel a nő állandó orvosi ellenőrzés alatt van, rögtön sugárterápiával kezelik, hogy a csontrák áttétnek megálljt parancsoljanak! Rövid idővel később tüdőrákot diagnosztizálnak, a diagnózis szintén áttét. A legtöbb ilyen esetben az előrejelzés már igen aggasztó.

A példánkban szereplő nő egy borzalmas érzelmi megrázkódtatást élt át, mert a fiát egy autó elgázolta, és két hétig életveszélyben, kómában volt. Az emlőrák az agy biológiai megoldása, hogy tápláló tejet válasszon ki az élet-halál közt lebegő, önmagát ellátni képtelen fiának. Ha az anya megbirkózna az érzelmi traumával, az agya megfordítaná a kiadott parancsot, és elkezdődne a helyreállítási szakasz. A daganat betokozódna, vagy mykobaktériumok jelenlétében elsajtosodna. A kezelőorvosa megoperálja, leveszi a mellét a hivatalos, iskolában oktatott orvostudomány szabályai szerint. Vajon mit érez az a nő, aki az altatásból felébredve látja, hogy megcsonkították? Ön mit érezne? Egy második heves érzelmi megrázkódtatást él át, ezúttal egy kisebbrendűségi, értéktelenségi konfliktussal. Az agy aktiválja a konfliktusnak megfelelő biológiai programját, hogy elbontsa a csontsejteket azon a helyen, ami miatt a nő értéktelennek érzi magát. Szó sincs tehát áttétről, ez egy második érzelmi megrázkódtatás!

A hagyományos orvostudomány álláspontja, hogy szervezetünkben a rosszindulatú, rákkeltő sejtek az elsődleges betegségi gócból, a vérereken vagy a nyirokrendszeren át elvándorolnak, és másutt is rákot okoznak... Ez badarság! Úgy látszik, még arról is megfeledkezünk, hogy a mellrák esetében sejttömeg növekedésről van szó, míg a csontráknál a sejtek elbomlásáról, azaz pontosan az ellenkezőjéről! Ezek a daganatsejtek fölöttébb elvetemültek és intelligensek lehetnek, hogy útközben hipphopp fordított működésre váltanak át! Közben megfeledkezünk a nagy falósejtekről is. Hiszen ezek a hatalmas immunsejtek egyszerűen felfalják az azonosíthatatlan, sérült vagy nemkívánatos betolakodókat, miközben ösztökélik a többi immunsejtet is. Nagy mennyiségben képesek baktériumokat, vírusokat felfalni anélkül, hogy belepusztulnának. Arról se feledkezzünk meg, hogy az áttét elmélete a mai napig tudományos feltételezés, amit a valóságban, laboratóriumban soha nem tudtak bebizonyítani! Az érintetteket mégis e feltételezésnek megfelelően kezelik... 

"Kedves Asszonyom! - így szól az orvos - Kemoterápiát kell kapnia, mert a rákja átterjedt a csontokra is, és az áttéteket meg kell állítanunk!" - Ezen a ponton újabb súlyos érzelmi megrázkódtatás következik be. Ha a diagnózisokozta érzelmi megrázkódtatás ismét kisebbrendűségi érzésekkel jár, a csontráknak ezzel újra rendesen befutunk! Ha a súlyos érzelmi megrázkódtatás ezzel szemben halálfélelmet vált ki, mert "Tehetetlen vagyok, az áttéttel szemben, ellephetik az egész testemet, mi lesz velem!", - az agy beindítja a megfelelő biológiai programot, és gondoskodik a tüdőhólyagocskák elszaporodásáról, hogy azzal több oxigént tudjunk felvenni, és ennek következtében túl tudjunk élni. így jön létre a tüdőrák! Ez véletlenül sem áttét, hanem egy harmadik súlyos érzelmi megrázkódtatás! E fejtegetések alapján az áttét fogalma is nyilvánvalóan veszít eredeti jelentéséből.

Világossá válik tehát, hogy egy diagnózis közlésénél mindig kötelező a legnagyobb elővigyázatossággal eljárni, ha el akarunk kerülni egy új, tragikus következményekkel járó érzelmi megrázkódtatást.

A kemoterápia

Akkor hogyan magyarázhatók a gyógyulási sikerek a kemoterápiás kezelések után? Hamer doktor szerint ezek a betegek a kemoterápia ellenére gyógyulnak meg! Azzal magyarázza, hogy a rákműtétek kb. 30 százalékánál valójában egy régi daganatról van szó, ami veszélyt már nem jelentett a beteg számára. Ha a páciensek e 30%-át egyszer is kemoterápiának vetik alá, akkor Hamer doktor szerint teljesen érthető módon, sokukban félelmek támadnak a kemoterápiás kezelés miatt. Ezek az emberek egy új, a diagnózis okozta konfliktusba kerülnek, és végső soron belehalnak ennek következményeibe. Viszont mindazok, akik a kemoterápia vagy a régebbi, betokozódott rák eltávolítására tett sebészeti beavatkozás ellenére nem szenvednek el súlyos érzelmi megrázkódtatást, teljes bizonyossággal felépülnek. 

AIDS

A negyedik alaptörvényről szóló fejezetben már volt szó az immunrendszerről, amelyre a hagyományos orvostudomány úgy tekint, mint szervezetünk egyfajta védelmi hadseregére, amely mindenkor készen áll, hogy az ellenséges támadásokkal megküzdjön. Az Új Orvostudomány szempontjából az immunrendszerre egy kevésbé fontos szerep hárul, ami a szervezet biológiai folyamatainak megváltoztatására korlátozódik. Gyakorlatilag kaput nyit a mikrobáknak, amelyek a hideg szakaszban bekövetkezett károk helyreállításához szükségesek. Ezt a kaput pedig a mikrobák munkájának befejeztével - tudtunk nélkül - önműködően bezárja. Béke! Intelligens együttműködés. Ami pedig a HIV-vírus veszélyességét illeti, az orvosi irodalomban oldalak ezreit írták már tele anélkül, hogy végeredményre jutottak volna. Mindig adódnak új felfedezések, amik a korábbiaknak ellentmondanak. A diagnózisok is körülbelül így hangzanak: ha valaki tuberkolózisban betegszik meg, és vérvizsgálata nem mutat HIV-vírust, tuberkolózisa van. Ha TBC-ben betegedett meg, és előfordul HIV-vírus a vérében, akkor ő AIDS-es és nem tuberkolózisos. Nagy a valószínűsége, hogy nagyon sok ember HIV-vírus hordozó, de amíg erről nem tudnak, és nem rettegnek tőle, addig ágyukban fognak meghalni, százéves korukban. Mert vajon mi zajlik le egy személyben, akivel egy rutin vérvétel után közlik, hogy Ön HIV-pozitív! - ebben az esetben bekövetkezik egy ún. orvosi diagnózisközlés okozta súlyos érzelmi megrázkódtatás. Ha a személynek sikerül valamilyen formában időlegesen túltennie magát rajta, ettől kezdve akkor is Damoklész kardjával a feje fölött él. Aki ezzel szemben villámcsapásként éli meg a diagnózis közlését, az azonnal megbetegszik, a diagnózisközlés kiváltotta érzelmi sokknak megfelelő betegségben.

Bénulással járó megbetegedések

A betegséget kiváltó konfliktus mindig hasonló: az agy a mozgás irányát illetően két, egymásnak ellentmondó parancsot kap, melyek intenzitása és időtartama is különböző lehet. A konfliktusok belső lényegi különbségei határozzák meg, hogy izomszövetmegbetegedés vagy szklerózis multiplex alakul-e ki annak megfelelően, hogy a konfliktus következtében létrejövő érzelmi megrázkódtatást egy képzeletbeli, vagy egy megtörtént esemény váltja-e ki. Tehát nem ugyanaz a következménye, ha félelmet vagy más negatív érzelmet, pl. bűntudatot olyan esemény miatt érzünk, ami már megtörtént, vagy olyan miatt, ami még meg sem történt.

Vegyünk két példát: elmegyek kirándulni az egyik barátommal, és egyszer csak akaratlanul meglököm, ő pedig egyensúlyát vesztve előrebukik egy szakadékba és szörnyethal. A konfliktus, amit ezt követően átélek azon a tényen alapul, hogy én voltam az, aki lelökte. A következmények borzalmasak, és ha nem sikerül túltenni magam rajtuk, ha nem fejezem be az önmarcangolást, a bűntudatot - ami az egyik legsúlyosabb negatív érzelem - szüntelen gyötörni fog a lelkiismeret. Ezzel viszont, bármennyire is szeretném, sem a múltat, sem a jövőt nem tudom megváltoztatni. Abbeli szándékomban, hogy rendbehozzam a történteket, elpusztítom azokat az izmaimat, amelyek a lökésben részt vettek. Másik példa: ha ezzel szemben nem tudok úszni, de félek, hogy vízbe pottyanok - de még nem estem bele - az esemény tehát még nem történt meg, akkor a konfliktus szklerózis multiplex - látászavarral, bénulásokkal járó, többgócú idegrendszeri megbetegedés - formájában fog megnyilvánulni. Itt kivetítésről, képzeletbeli eseményről van szó! Agyunk megtalálja a vízbe esés félelmének konfliktusára a gyakorlati megoldást azáltal, hogy mozgásképtelenné tesz minket. Az agyunk elvágja a vezetékeket, ezért az idegek nem vezetik tovább az elektromos ingerületet az izmokhoz, ami bénuláshoz vezet.

• "Nem tudok elmenekülni ez elől a.../", "Nem találom a kiutat ebből a.../", "Nincs, aki segítsen rajtam!" - a lábak bénulásával jár;
• "Nem tudom megtartani ezt a...!", "Nem tudom visszautasítani ezt...!", vagy "Nem tudom kivédeni ezt...!" - a bal kar bénulását okozza a jobbkezes férfiaknál, és a jobb kar bénulását a jobbkezes nőknél;
• "Nem tudom elkerülni...!" - a hát és vállizomzat bénulása következik be;
• az újszülött bezártságtól való félelme okozza a gyermekbénulást;
• járással, vagy védelemre szoruló gyerekekkel kapcsolatos konfliktus a lábak bénulásához vezet.

A hideg szakaszban minden ilyen esetben a - konfliktus erősségétől függően - bénulás következik be, az idegek sűrűségének fokozódó csökkenése miatt. A konfliktus megoldásakor a mozgató funkciók átmenetileg még tovább csökkennek, s ettől félelem támadhat a páciensben. Amennyiben eluralkodik rajta a pánik, akkor veszélybe kerül, mert a negatív érzelmeivel a konfliktust újjáélesztheti. Hirtelen és kontrollálhatatlan rángásokra kerül sor, majd fokozatosan helyreáll az idegek sűrűsége az izomszövetben. A helyreállítási szakasz időtartama gyakran arányos a konfliktus időtartamával és intenzitásával.

Parkinson-kór

A Parkinson-kór esetén egy mozgással kapcsolatos konfliktusról van szó, amelynél a konfliktusaktív és helyreállítási szakaszok folyamatosan váltogatják egymást. A remegés a helyreállítási szakaszban lép fel, de ettől a betegnek félelme támad, és ismét visszaeshet a konfliktusaktív szakaszba. Ebből adódik a tünetek fokozódó romlása.

Szklerozis multiplex

A látászavarral és bénulásokkal járó, többgócú idegrendszeri megbetegedés diagnózisa azon a tényen alapul, hogy a betegnél a mozgási zavaron túl még látási problémák is mutatkoznak. Ez azt jelenti, hogy a páciens a mozgási zavarai miatt egy másik konfliktust is megél, amely félelemmel és aggódással tölti el. Ez a retinán fekélyképződéshez vezet, és kettőslátást vált ki a meleg szakaszban.

Beszédzavarok

Mindig ugyanarról a sablonról van szó: az agy két, egymásnak ellentmondó parancsot kap a beszédre vonatkozóan. A következmények az átélt konfliktus súlyossági fokának megfelelően, a kifejezési nehézségektől és dadogástól az érthető beszédre képtelenségen át a teljes némaságig terjednek.

Nyaki merevség

A nyaki merevség egy intellektuális önbecsmérlési, önértékelési konfliktusra utal: az ember szívesen elfordítaná a fejét, hogy megnézzen valakit vagy valamit, de például erősen vallásos beállítottsága miatt uralkodik magán, és nem teszi. Az agy a nyak mozgatása tekintetében két, egymásnak ellentmondó parancsot kap. A konfliktus egy ösztönös belső érzelmi késztetés és az értelmünk, önuralmunk között keletkezik: "Odanéznék, de nem szabad...!" - mert az illetőnek rossz érzései támadnának, mert elkötelezve érzi magát, hogy ne nézzen oda, de lehet akár erkölcsi ok is, akár neveltetés, félénkség, szégyenlősség, bátortalanság, szemérmesség stb.

Túlérzékenységek, allergiák

Nincs allergia egy korábbi súlyos érzelmi megrázkódtatás nélkül. Egy professzor, aki az allergiákra specializálódott, egy nap a következő, kissé leegyszerűsített, de mégis teljesen igaz megállapítást tette: "Ha egy súlyos érzelmi megrázkódtatást élünk át, és ugyanabban a pillanatban egy tehén mellett haladunk el, allergiásak leszünk a tehenekre. Ha ezzel szemben a súlyos érzelmi megrázkódtatás pillanatában éppen narancsot eszünk, akkor a jövőben allergiásak leszünk a narancsra." Anélkül, hogy ennek tudatában lennénk, az emberek - és ugyanígy az állatok is - emlékezetünkbe véssük a súlyos érzelmi megrázkódtatás minden kísérő körülményét. Ha egy későbbi időpontban ezek a körülmények ismét előállnak vagy összeállnak, kiváltják azt, amit mi általában túlérzékenységnek (allergiának) nevezünk. Már akkor is, ha csak tudatára ébredünk ennek a mechanizmusnak, és a konfliktus pillanatát megkeressük, ami nem mindig könnyű, az már elegendő, hogy az allergiának haladéktalanul véget vessünk. 

Fogszuvasodás

Számtalan kutyafajta létezik. Ha szeretik őket, akkor mindig barátságosak, kedvesek s vidámak. Ha a kutyák találkoznak egymással, és szimpatikusnak találják egymást, vinnyogásszerű hangot hallatnak, és farkukat vidáman csóválva, körbeszaglásszák egymást. Ha éppen nem vágynak társaságra, és nincs kedvük barátkozni, ugatnak, morognak, esetleg fogaikat vicsorítják. Egy bernáthegyi és egy tacskó, akiket nem szeretgettek kölyökkorukban, nagyon félnek mindentől, mindketten utálják az idegeneket. Még egymást is. Ha találkoznak, és meglátják egymást, morognak, átmennek az út másik oldalára, és vicsorognak egymásra. A tacskó legszívesebben beleharapna ebbe az óriási állatba, de hát olyan kicsi, nem teheti meg. Úgy érzi, ez egyszerűen lehetetlen számára. Hű, mit megadna a bernáthegyi azért, ha ezt a vakarcsot egy harapással lenyelhetné, de hát ő meg jóval nagyobb, meg hát annyira nem is éhes. Ezért uralkodik magán. A tacskó így morgolódik magában: "Nagyszájú szőrmók! Legszívesebben beleharapnék, de nem tehetem meg, túl kicsi vagyok, túl gyenge, nem vagyok képes rá!" - Ez egy testi feltételekből adódó megalázottsági, önértékelési vagy kisebbrendűségi konfliktust eredményez, ami csontsejtelhaláshoz vezet azon a ponton, ahol a harapás - ösztönök, indulatok levezetése - nem lehetséges, vagyis a fogakon: ezért lyukak keletkeznek a fogán. Ezzel szemben a bernáthegyi belül így bosszankodik: "Kis feleselős vakarcs, jobb is, ha hallgatsz...! Ej, de szívesen móresre tanítanálak, megtanítanám neked, hogyan kell jól viselkedni...! Ötször akkora vagyok, mint te, és ha megtudná a többi kutyacimborám, hogy lealacsonyodtam hozzád, még a végén kiközösítenének...!" - és egy erkölcsi töltetű önmegalázási konfliktust él át, ami együtt jár a fogzománc sejtfelszívódásával, tehát a fogszuvasodással, amit mi tudatlanságunkban a mikrobák tevékenységének tulajdonítunk.

Lelki betegségek és elmebajok

Ezek mögött az általános és semmitmondó fogalmak mögött a valóságban mély szenvedés rejlik, ami megsemmisíti az egyéniséget, s ezzel beszámíthatatlanná válik. Tehát itt sem testi jellegű, klinikai vizsgálatok által kimutatható megnyilvánulással van dolgunk, hanem viselkedési zavarokkal, amelyek az ebben az állapotban lévő embereket mind a mai napig a társadalom peremére szorítják. De még ezekben az esetekben is a természet különprogramjairól van szó, amelyeknek konkrét oka és értelme van: éppen ez a különleges állapot, melyben azok az emberek vannak, akiket elmebetegeknek nevezünk, teszi lehetővé azt, hogy a világ egy részétől átmenetileg elszigeteljék magukat, és egy nagy levegőt vegyenek a normalitásba való lehetséges visszatéréshez.

Hamer doktor szerint minden elmezavarnak a következő két közös jellegzetessége van:

• tudathasadás következtében fellépő megváltozott valóságfelfogás (skizofrén konstelláció) alakul ki. Ami mindig akkor lép fel, ha egy személy egyidejűleg két vagy több traumát él meg, és ezek mindkét agyféltekében aktívak maradnak. Ez megzavarja az agy alapritmusát, és a páciens egy teljesen más, saját valóságban találja magát. A súlyos érzelmi megrázkódtatás fajtájától és elhelyezkedésétől függően ez megnyilvánulhat búskomorság (depresszió), nagyzási mánia (megalomania), üldözési mánia (paranoia), kényszerképzetek formájában, tudathasadásos elmezavartól (szkizofrénia), egészen az őrület és mánia legszélsőségesebb megnyilvánulásáig. Pontosan ez a különleges agyi szituáció az, ami megmenti a páciens életét akkor, amikor az egyik konfliktus megoldódik, mivel a megváltozott valóságfelfogás miatt az agyban nem képződik helyreállítási vizenyő (ödéma), ami különben szervi szinten az életfolyamatok felborulásával egyenesen halálhoz vezetne.
• hormonális patthelyzet jön létre. Az életkortól - gyerekkortól, ifjúkortól, felnőttkortól, időskortól - függően változik a női nemi hormon (az ösztrogén), sárgatesthormon (progeszteron) és férfi nemi hormon (tesztoszteron) mennyisége és aránya, a biológiai követelményeknek megfelelően. De bizonyos helyzetek fellépésekor - életkortól függetlenül - bekapcsol egy másik szabályozási mechanizmus, amit Hamer doktor "hormonális patthelyzetnek" nevez. A férfi, női hormonok egyfajta "kiegyensúlyozódása" jön létre, és ezzel a személy elveszíti a mindenkori nemére jellemző sajátosságait: férfinál alábbhagy agresszivitása és szexuális aktivitása, a nők pedig kevésbé engedékenyek, és csökken bennük a vágy. 

A farkasoknál a domináns hím a területhatárok fenntartásáért felelős, mindig felemelt farokkal jár, és a környéken ő az egyetlen farkas, aki nősténnyel pározhat. A falka többi hímje hormonális patthelyzetben van, hogy a falkavezérrel szembeni agresszivitásukat és szexuális késztetéseiket lecsökkentsék. Ok azok a „másodrangú" farkasok, akik behúzott farokkal járkálnak, nincs joguk a párzásra, és állandó területvesztési konfliktusuk van. Lehet viszont, hogy ezek között a másodrangú farkasok között van egy dilis, aki a területvesztési konfliktusával egyidejűleg még valamilyen más konfliktust is megélt, és ezért tudathasadás következtében fellépő megváltozott tudatállapotba (szkizofrén konstellációba) került. Ez a falka „bohóca", a félnótás udvari bolond, akinek mindig van kedve játszani, a nőstényeknek kacéran a mancsát harapdálni, amit persze nem kell tőle komolyan venni..., hacsak valami rendkívüli nem történik: pl. egy vadászatban megsebesül és elpusztul a domináns farkas, a vezérhím. A falka vezér nélkül olyan, mint egy kormányos nélküli hajó. De egyetlen „alárendelt farkas" sem lehet falkavezér, hiszen az „újra megtalált terület" miatt infarktusban elpusztulna. Csak a „dilis farkas" képes arra, legalábbis átmenetileg, hogy a vezér szerepét átvegye: a szkizofrén konstellációja az, ami megakadályoz egy tragikus agyi helyreállítási ödémát, éppen ez óvja meg a haláltól. 

Búskomorság, depresszió

A búskomorság  különböző formákat ölthet az érdektelenségtől, közömbösségtől, az életkedv hiányától (az apátiától) a súlyos búskomorság (depresszió) állapotáig nyúlhat, melyekben az érintett személy levertnek érzi magát. Mintha egy ólomköpenyt viselne. Állandóan sír, a múlt fogságába esett, és nem érzi magát képesnek, hogy a jövőre gondoljon. A személy tehát egy olyan állapotban van, amelyben minden erejét felemésztik az őt ért eseményekre adott válaszreakciói. Semmilyen külső dolog nem tudja kibillenteni ebből az állapotból ezeket az embereket. Esetükben is egy tudathasadás következtében fellépő megváltozott valóságfelfogás (skizofrén konstelláció) áll fenn, vagyis a területvesztési konfliktus mellet még egy másik konfliktus is aktív, és ráadásul hormonális patthelyzetben is vannak. A nő megéli női hormonjai csökkenését, míg a férfi nőiesebbé válik. Ezért lép fel gyakran a változó korban lévő nőknél is búskomorság (depresszió), mert a testük lecsökkenti a női nemi hormon (az ösztrogén) szintjét, és ennek megfelelően növekszik a férfi hormonok mennyisége. Viszont, ha a női hormonok kissé eluralkodnak, rendszerint hisztérikus vonásokkal járó mániás depresszió alakul ki. A levertség állapotában a személy számára lehetetlen, hogy azon igyekezzen, hogy a konfliktust azonnal megoldja. Hamer doktor szerint gondoskodni kell arról, hogy az illető hosszan kibeszélhesse magát, felépülését pedig a hormontermelést stimuláló E-vitamin fogyasztásával kell megtámogatni. Ha ez nem volna elég, átmenetileg hormonok szedése is ajánlott. Lehetőleg kerüljük az antidepresszánsokat, mert azok a pácienst folyamatosan a hideg szakasz állapotában tartják. A konfliktusaktív szakaszban a vér megemelkedett kortisontartalma feszült állapotot vált ki, mialatt a kortizon szint a konfliktus megoldása után ismét normalizálódik - fáradtság és nyugalom áll be. Egy nő, aki a változókorba ér, olyan állapotként is megélheti ezt, mintha kiszorították volna a fészekből. Értéktelen nőnek érzi magát, hiszen a szaporodási funkcióját már nem töltheti be, amire be volt programozva, amire mindannyian be vagyunk programozva, vagyis a túlélésre és fajunk fenntartására. Ezen a ponton bűnösnek is érzi magát. Ezért esnek a nők ebben az életszakaszban gyakran búskomorságba és jönnek ki belőle, ha hormonokat ír fel nekik a nőgyógyász. 

ÖSSZEFOGLALVA

Szeretnénk itt még egyszer arra utalni, hogy a gyógyulás kulcsa, hogy túltegyük magunkat az érzelmi traumán. Ez az, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy agyunk biológiai parancsait megfordíthassa, és minden egyén a saját hajóját a háborgó, nyílt tengerről ismét a kikötő nyugodt vizére kormányozhassa. Kívülálló ezt nem teheti meg! Érdemes ügyelni arra is, hogy hajónknak a visszaúton ki ne fogyjon az üzemanyaga. Ha fennáll ennek a veszélye, akkor fogadjunk szeretettel minden gyógymódot, gyógyírt, amelyek képesek akár csak egy keveset is, utánatölteni. Legyen az természetgyógyászat, tűszúrásos gyógykezelés (akupunktúra), az észlelt betegségekhez hasonló tüneteket okozó orvosságokkal való gyógyítás (homeopátia), energia-gyógyászat, akár bölcsekkel, csodagyógyítókkal való találkozás, sőt még tüneti kezelés is menthet életet, vagy akárcsak enyhülést nyújthat, hisz a gyógyulás tünetei néha igencsak kellemetlenek lehetnek. És végül nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ugyanúgy, mint ahogy testünknek szüksége van egy kemény nap után a pihentető éjszakára, úgy a lelkünknek is szüksége van időről-időre felüdülésre a sok megerőltetéssel járó életvitelünk mellett, és nem az egó, hanem a lélek az, aki meghatározza ennek napját és óráját.

Szeressétek egymást (magatokat is beleértve). Tiszteljetek minden embert az ő teljességében, a tapasztalatait, azt a módot, ahogy létezik, hisz ő egyedi és megismételhetetlen megnyilvánulása a Minden Mindenségének

Giorgio Mambretti - Jean Séraphin: Orvostudomány a feje tetején, És mi van, ha mégis igaza van Hamer doktornak? - részletek  a könyvből